Az álom

Az álom

  A férfi forgolódott az ágyában. Egy ismeretlen nő álmában volt.  Nem tudta, miért és hogyan került oda. Ki akart törni az álomból, de nem tudott. Feladta a küzdelmet, és figyelte, mi történik vele és körülötte.

  Egy hatalmas szobában állt. A padlót frissen nyírt, gyönyörű pázsit fedte. Körülötte férfiak és nők, fiatalok és idősek, mindenki kezében pohár. Cipő nélkül sétálgattak a selymes, puha szőnyegen. Beszélgettek, kacagtak, időnként koccintottak egymással.

  Az álmot álmodó nő a férfit követte a tekintetével. Hirtelen szemtől szemben álltak egymással. – Mit akar tőlem? Miért vagyok itt? Miért figyel állandóan? – kérdezte a férfi.

A nő elpirult, lesütötte a szemét. A lába ujjait bámulta, azon gondolkozott, vörösre kellene festenie a körmeit. Mire felnézett, a férfit már messzire sodorták tőle.

  A férfi dühödten próbált kitörni az álom fogságából. Nem igaz, hogy itt kell lennem, mérgelődött. Mit akar ez az ismeretlen nő tőlem? Nagyon bosszant. Ki lehet, miért tart fogva? Hogyan menekülhetnék el?  A saját vad és sodró álmomat akarom.

  A nő  nem követte, nem kereste a férfit a pillantásával. Az ablakhoz lépett, a brokát függönyt széthúzta. Az utcán virágzó cseresznyefák szegélyezték a járdát.  A rózsaszín szirmok bódító illata elborította a szobát. A vendégek az ablakhoz tódultak. Szótlanul gyönyörködtek a látványban, szívták be a szédítő illatot. A távolban hegyek tornyosultak. Szivárványszínű fények ültek az égbe szökő ormokra, majd felröppentek. A színek szétváltak, majd újra összekapaszkodtak. A kék, sárga, narancs, piros és zöld fények világították be a szobát.

  A nő átadta magát a látványnak, ügyet sem vetett a körülötte álldogáló és bámészkodó emberekre. A férfi szavait visszhangoztak a fülében – Mit akar tőlem? Miért vagyok itt? Miért figyel állandóan? Azon tűnődött, mit is válaszolhatott volna a kérdésekre. Elfordult az ablaktól. A szoba üres volt. A cseresznyefák megrázkódtak, ledobálták szirmaikat. A feltámadó szél befújt belőlük néhányat a szobába. A zöld füvön megültek, mint aprócska gyöngyszemek. A hegyek fényei eltűntek, a hatalmas szoba sötétségbe borult. A nő elengedte a férfit az álmából.

  A férfi felriadt. Felült az ágyában.  Érezte, ahogy a nő álmából kiszabadult. Mi volt ez? Ki volt ez? A nyitott ablakhoz lépett. A hajnali fuvallat rózsaszín cseresznyefa szirmokat röpített a lábához.